Termékek Menü
0

Fenntartatóság és környezetvédelem

Fenntarthatóság, mint megoldás

Manapság egyre többet hallunk a fenntarthatóságról, és annak fontosságáról. Ennek oka lehet, hogy nap, mint nap szembesülünk az életünket körülvevő, nagymértékű környezetkárosítással. Már nem kell ahhoz méréseket, kutatásokat végeznünk, hogy bizonyítani tudjuk környezetünk elszennyeződését, hiszen ehhez már elég bekapcsolni a tévét vagy csak elolvasni a híreket, és azonnal láthatjuk és érezhetjük, hogy komoly baj van.

Fenntartható fejlődés fogalmi megjelenése…

Olyan fejlődés, amely úgy elégíti ki a mai generációk igényeit, hogy közben nem befolyásolja károsan a következő generációk ugyanazon igényeinek kielégítését. - fogalmazta meg a Környezet és Fejlődés Világbizottság 1987-es jelentésében leírtakkal.

A fenntartható fejlődés három alappilléren nyugszik: a szociális, a gazdasági és a környezeti pilléreken és mindhármat együttesen, kölcsönhatásaik figyelembevételével mérlegelni kell a különböző fejlesztési stratégiák, programok kidolgozása során, illetve a konkrét intézkedésekben, cselekvésekben.

 A fenntartható fejlődést, mint általános stratégiai célt beépítették a nemzetközi konferenciák, szervezetek dokumentumaiba és a nemzeti kormányok cselekvési programjaiba.

Herman Daly megfogalmazása szerint "a fenntartható fejlődés a folytonos szociális jólét elérése, anélkül, hogy az ökológiai eltartó-képességet meghaladó módon növekednénk".

A fejlődés alapvető célja tehát a szociális jólét, a méltányos életfeltételek lehetőségének biztosítása mindenki számára, beleértve a jelen és jövő generációját is, ami csak úgy lehetséges, ha közben fenntartható módon hasznosítjuk a természeti erőforrásokat, elkerüljük a káros hatásokat, s különösen a környezet állapotában bekövetkező visszafordíthatatlan változásokat.

Bővebben:

Fenntartható fejlődés története…

A 80-as évek elején találkozhattunk először a „fenntarthatóság” vagyis a „fenntartható fejlődés” kifejezéssel a nemzetközi szakirodalomban. Népszerűségét Lester R. Brown a fenntartható társadalom kialakításáról szóló könyve váltotta ki, mely 1981-ben jelent meg. A szerző összekapcsolta az emberiség növekedését a természeti erőforrások felhasználásával és mindezt úgy kívánta megoldani, hogy a lehető legkisebb legyen a természeti környezetünk minőségbeli romlása.

Az ENSZ Közgyűlés határozata alapján 1983-ban megkezdte munkáját az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága, melyet Gro Harlem Brundtland norvég miniszterelnöknő vezetett. (Eme 22 tagú bizottságnak tagja volt Láng István akadémikus is.) A Bizottság 1987-ben, Közös Jövőnk'' címmel kiadott jelentésében a gazdasági növekedés olyan új korszakának lehetőségét mutatta be, mely a fenntartható fejlődés globális megvalósítására épít, megőrzi természeti erőforrásainkat, és amely egyfajta megoldás lenne a fejlődő országok többségében elhatalmasodó szegénység megoldására is.

 

 

Karbonlábnyom

A karbonlábnyom a különböző emberi tevékenységeknek a Föld éghajlatára gyakorolt hatása, vagyis az hogy mi, emberek milyen mértékben hatunk bolygónk állapotára, ökológiai egyensúlyára.

 

Karbonlábnyom alatt magánszemélyeknél a mindennapi életvitelük, üzleti vállalkozások esetében pedig a működésük során kibocsátott üvegházhatású gázok (ÜHG) teljes mennyiségét értjük, de „karbonlábnyomról” akár termékek, vagy éppen rendezvények esetén is beszélhetünk.

A magánszemélyek karbonlábnyoma a hétköznapi tevékenységeikből, például otthonuk energiafogyasztásából, az éves szinten gépkocsival megtett kilométereik számából és az utazásaik során repülővel megtett távolságokból egyszerűen meghatározható, de figyelemre méltó a magánszemélyek által megvásárolt élelmiszerek és egyéb használati cikkek előállításakor keletkezett ÜHG-k mértéke is. "Privát" karbonlábnyomunk odafigyeléssel és egyszerű, a mindennapi életvitellel kapcsolatos változtatásokkal jelentősen csökkenthető.


A karbonlábnyom mértékét, nagyságát magánszemélyek és üzleti vállalkozások esetében éves szinten, míg termékek és rendezvények esetében egyedileg határozzák meg, az utóbbiaknál az alapján, hogy az adott termékhez kapcsolódó gyártási és logisztikai folyamatok során mennyi károsanyag-kibocsátásra kerül sor, illetve hogy az adott rendezvény működtetéséhez szükséges tevékenységek mennyi károsanyag-kibocsátással járnak.

 

A magyarországi átlagos egyéni karbonlábnyom 5,7 tonna szén-dioxid egyenérték/fő, ugyanez Németországban 10,5 tonna CO2e/fő, az USA-ban pedig 20 tonna CO2e/fő körül alakul.

 

Business karbonlábnyom

Karbonlábnyoma minden olyan üzleti vállalkozásnak van, melynek tevékenysége során történik üvegházhatású gáz kibocsátás.

Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk egy adott vállalkozás vagy üzleti tevékenység karbonlábnyomára vonatkozóan, célszerű az előforduló kibocsátási forrásokat a lehető legszélesebb körben azonosítani, és például annak alapján csoportosítani őket, hogy az adott kibocsátási forrás felett rendelkezünk-e közvetlen befolyással vagy sem. E módszer alapján megkülönböztetünk direkt és indirekt szén-dioxid kibocsátási forrásokat.

  • Direkt kibocsátási források azok a károsanyag-kibocsátással járó tevékenységek, melyeket az adott vállalkozás saját hatáskörén belül szabályozhat. Ilyen például az iroda vagy a gyártósor gázfogyasztása.
  • Indirekt kibocsátási források a vállalkozás hatáskörén kívül álló, károsanyag-kibocsátással járó folyamatok, például a cég által beszerzett és használt alapanyagok előállításából vagy az elektromos áram használatából származó kibocsátás.

Minél nagyobb a karbonlábnyom, annál nagyobb az éghajlatváltozásra mért hatás. Vállalatok és egyének esetében rendszerint 1 éves időszakra vonatkozóan számolunk karbonlábnyomot. Karbonlábnyomot számolhatunk termékre, szolgáltatásra, rendezvényre vagy akár társadalomra, gazdaságra vonatkozóan is.

Cégek karbonlábnyomát rendszerint nemzetközi szabványok szerint pl. GHG Protocol vagy ISO 14064 szerint számítjuk ki. A számítás történhet online karbonkalkulátorral, karbonmenedzsment szoftverrel vagy nemzetközi adatbázisok segítségével saját kalkulációk alapján is (http://www.carbonsolutionsglobal.com/offsetting/certified-carbon-footprint-calculator).

Egyének karbonlábnyomát online karbonkalkulátorral, vagy adatbázisok segítségével saját kalkulációk alapján lehet kiszámítani.

Az egyéni karbonlábnyomot az alábbiak határozzák meg:

  • háztartási energiafogyasztás: villamos-energia, földgáz, fatüzelés, távhő stb.
  • gépkocsi-használatból eredő üzemanyag-fogyasztás
  • tömegközlekedési eszközök használata
  • légiközlekedés
  • hulladék
  • étkezés
  • használati tárgyak vásárlása
  • internetezés, banki szolgáltatások stb.
  • szabadidős tevékenységek (nyaralás, sport, kultúra, szórakozás)

Számítsa ki saját kibocsátását, akár csak a villamos áram fogyasztása után:

http://www.carbonsolutionsglobal.com/offsetting/certified-carbon-footprint-calculator

Termékek karbonlábnyomát ún. életciklus-elemzés (angolul Life Cycle Assessment/Analysis – LCA) szoftverekkel lehet kiszámítani.

 

 


Napjainkban egyre nő azoknak az üzleti vállalkozásoknak száma, amelyek tervszerűen törekednek a környezettudatos működésre. Ez nemcsak a vállalat társadalmi felelősségvállalásának szempontjából fontos, hanem egyúttal hatékony marketing eszközt is jelenthet a konkurenciával szemben. Karbonlábnyom ellentételezésére ma már minden vállalkozásnak és magánszemélynek lehetősége van különféle formákban.

 

Ehhez a cikkhez nagyon sok példát lehet állítani:  LED világítás VS gáztöltésű égők fogyasztása és indirekt károsanyag kibocsátása, autók fogyasztása, minden ami energiát fogyaszt, azt össze tudjuk hasonlítani, hogy mennyi   t CO2 bocsát ki direkt, vagy indirekt módon… repülő utak, hulladék kezelés stb…

 

 

Az üvegházhatás

Egy jó példa lehet, a kertészetekben, üvegházakban, fóliasátrakban ahol a korai zöldséget termelik, melegebb van, mint kívül. A nap sugárzása felmelegíti a talajt, a növényeket, de a meleg nem tud eltávozni, mert az üveg vagy a fólia visszaveri a kisugárzást. A természetben hasonló jelenséggel találkozunk. Mindenekelőtt a vízgőz és a szén-dioxid elnyeli az infravörös sugarakat, ezáltal az alsóbb légréteg és a talaj felmelegszik, ez pedig megakadályozza a hő kisugárzását a világűrbe. Mindenki tudja, hogy ha éjszaka borult az ég, koránt sincs olyan hideg, mint amikor derült és csillagos. Jelenleg azon fáradozunk, hogy a föld felmelegedését elkerüljük: határt szabjunk a szén-dioxid-tartalom emelkedésének az atmoszférában, nehogy az üvegházhatás drámaian felerősödjön.

A levegő egy dinamikus egyensúlyban levő rendszer. Az atmoszféra hőmérsékletét természetes és antropogén hatások egyaránt befolyásolják, mégpedig olyan tényezők által, amelyek befolyásolják az atmoszférán áthaladó napsugárzás mennyiségét.

 

 

A Földet körülvevő légköri burok a Napból érkező rövid hullámhosszú sugárzást átengedi, amely melegíti a földfelszínt, azonban a visszaverődő, hosszú hullámhosszú (infravörös tartományba eső), alacsony energiájú hősugárzást elnyeli. Ezt az ún. üvegház-gázok okozzák, mely a Föld légköri hőmérsékletének növekedését idézi elő.

 

Az üvegházhatás természetes folyamat, amely nélkül a földi átlaghőmérséklet 33°C-kal lenne alacsonyabb, de ÜHG hatás túlzott felerősödése is katasztrofális következményekkel járhat. A legfőbb természetes üvegházhatású gáz a vízgőz (H2O), a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4) és a dinitrogén-oxid (N2O). A legnagyobb mértékben a vízgőz járul hozzá az üvegházhatáshoz, de a légköri tartózkodási ideje nagyon rövid, körülbelül 10 nap. Mennyiségét leginkább a természetes folyamatok, valamint a légkör hőmérséklete határozza meg.

Üvegházhatású gáz

Tartózkodási idő

GWP (Global Warming Potential) a különböző időskálán

20 éves

100 éves

500 éves

CO2

változó

1

1

1

CH4

10,8

67

23

6,9

N2O

114

291

298

153

HFC-134a

14

3830

1430

435

HFC-23

270

12000

14800

12200

SF6

3200

16300

22800

32600

Amit befolyásolhatunk

A földfelszín és az alsó légkör felmelegedésének oka az emberi tevékenység. Csak abba gondolj bele, mennyi elektromos energiát pocsékolunk el számtalan épület éjszakai kivilágítására, fényreklámokra, vagy csak arra, hogy néptelen utcák milliói fényárban ússzanak!

Drasztikusan megnőtt a szén-dioxid, nitrogén-oxidok, metán, klórozott szén-hidrogén és egyéb üvegházhatású gázok mennyisége a levegőben azáltal, hogy a modern kori társadalom egyre növekvő mennyiségben kezdte elégetni a fosszilis eredetű energiahordozókat (szén, kőolaj, földgáz), kiirtotta az erdőket, és a megnövekedett élelemszükséglet fedezésére megsokszorozta a mezőgazdasági területeket és az állatállományt. 1800-ban, az iparosodás elindulása előtt a szén-dioxid szintje körülbelül 280 ppm (part per million, azaz milliomodrész) volt. Az 1800-as évek végére ennek mértéke megközelítette a 330 ppm értéket, napjainkra pedig elérte az eddigi 350 ppm-es csúcsot, és továbbra is növekvő tendenciát mutat.

A légkörbe bocsátott szén-dioxid a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből, az élőlények kilégzéséből származik. A légköri metán szerves anyagok bomlásakor (emésztéskor és a szemét lebomlásakor), valamint a földgáz bányászatakor, szállításakor és elégetésekor kap „utánpótlást”. A nitrogén-oxidokat a fosszilis tüzelőanyagok elégetése, a kipufogógázok és a nitrogén-műtrágyázott talajok juttatják a légkörbe. Ezért a szén- és olajtüzelésű erőművek, a benzin az autókban, a kerozin a repülőgépekben, de még a szarvasmarha-tenyésztés is, mind hozzájárulnak a szén-dioxid-koncentráció drasztikus emelkedéséhez légkörünkben és ezzel az üvegházhatás fokozásához.

Az üvegházhatású gázok kibocsátását energiatakarékossággal, az erdők kiirtásának leállításával és több fa ültetésével lehetne legjobban ellensúlyozni. Bár számtalan folyamatot nem befolyásolhatunk, bolygónk érdekében figyeljünk oda, és amin tudunk, változtassunk!

 

AZ EURÓPA UNIÓ ENERGIAPOLITIKAI CÉLJAI

Ma elengedhetetlen, hogy csökkentsük az energiaágazat káros környezeti hatásait. Ennek fontosságát az Európa Unió is felismerte. A törekvéshez egy világosan körvonalazott energiapolitikai stratégiával is igyekszik hozzájárulni.

 

Az uniós energiapolitikát három fő szempont szerint vezérli: 

  • az állandó ellátás biztonsága és biztosítása,
  • a versenyképesség,
  • és a fenntarthatóság.

 

Az egyik cél az EU-n belüli tagállamok közötti szabad energiaáramlás megvalósítása. További törekvések, hogy az energiaellátás biztonságos, megfizethető és környezetbarát legyen.

 

Az Európa Unió éghajlat és energiapolitikai célértékeket határozott meg 2020-ra, 2030-ra és 2050-re. A célok teljesítéséhez vezető utat energiaügyi ütemterv fekteti le 2050-ig.

 

2020-ra:

  • 20%-kal kell csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990. évi szinthez képest,
  • a teljes energiaszükséglet 20 %-át megújuló energiaforrásokból kell fedezni,
  • 20 %-os energiahatékonyság javulást kell elérni.

 

2030-ra:

  • már 40%-kal kell csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását,
  • 27%-ra növelni a megújuló energiaforrások részarányát,
  • 27-30 %-kal javítani az energiahatékonyságot,
  • a villamosenergia hálózatok összekapcsolásával elérni azt, hogy az uniós országok által termelt elektromos áram 15 %-a átszállítható legyen más tagállamba.

 

2050-re:

  • 80-95 %-kal kell csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990. évi szinthez képest,
  • a passzívház technológiákat kell alkalmazni az új épületeknél,
  • a felújított, régi épületeket energiahatékonysági szempontból meg kell újítani.
  • Az elektromosság származhat majd olyan megújuló forrásokból, mint - a teljesség igénye nélkül - a szél-, a nap-, a vízenergia, a biomassza vagy más, alacsony CO2 kibocsátású forrásokból, mint az atomerőművek. A fosszilis tüzelőanyagok használata az erőművekben például úgy lenne megoldható, ha egy, a szén-dioxid elkülönítésére és tárolására alkalmas technológiával felszerelt rendszert alkalmaznának. Ehhez komoly beruházások lennének szükségesek és természetesen megfelelő hálózatok is.

 

Hol tartunk most?

  • 18 %-kal csökkent az üvegházhatású gázok kibocsátása az 1990 és 2012 közötti időszakban,
  • 14,1 %-ra emelkedett a megújuló energiaforrások részaránya 2012-re (2005-ben 8,5 %),
  • 2020-ra az előrejelzések szerint 18-19%-kal fog javulni az energiahatékonyság, ami alig marad el a tervezett 20 %-tól.