LED-es csarnokvilágítás

Az előbb említett alapvilágítás azonban nem minden feladat elvégzéséhez kielégítő, így ebben az esetben a feladatkörhöz illő helyi világítást kell kihelyezni. A beltéri munkahelyek világítására szóló követelmények az MSZ EN 12464-1 jeleztű szabványban találhatóak meg. Ennek célja a kifogástalan látási komfort, valamint teljesítőképesség biztosítása adott világítástechnikai paraméterek határértékeinek definiálásával.

A következőkben néhány területre vonatkozó paraméterek láthatóak:

Megjegyzések:

E_m;átl: megvilágítás karbantartási értéke – ezen érték alá nem csökkenhet az átlagos megvilágítás

UGR_L: UGR felső határ (egységes káprázásértékelési skála)

R_a: átlagos színvisszaadási index

A megfelelő megvilágítás erősen befolyásolja a munkavégzés hatékonyságát és minőségét.

A mesterséges világítás főbb faktorai a következők:

• megvilágítási szint,
• fénysűrűség-eloszlás,
• káprázás korlátozás,
• térbeliség érzékeltetése,
• fényszín és színvisszaadás

MEGVILÁGÍTÁSI SZINT:

Általánosságban elmondható, hogy az abszolút minimuma a megvilágítási szintnek 200 lux az olyan területeken, ahol tartós emberi jelenlét van, azonban a szabvány erről részletesebb tájékoztatást ad a különböző területekre. Létezik az úgynevezett avulási tényező, melynek segítségével figyelembe veszünk különböző tényezőket: idővel a LED-ek fényhasznosítása csökken, a világítótesten felhalmozódó szennyeződések hatására csökken az összfényáram,  de akár a fényeloszlást is befolyásolhatja., továbbá a falak és a mennyezet reflexiója is változhat. Ezen tényezők miatt a kezdeti állapotot túlméretezzük. Ez az érték függ a környezeti minőségtől, a karbantartási ciklustól és a választott világítótest műszaki paramétereitől. A névleges megvilágítás mérősíkja általánosságban a padlószint felett 0,85 m-re van, de a konkrét ipari-logisztikai tevékenység természetesen más helyzetű és szögű síkot vagy síkokat igényelhet, ezért nemcsak a vízszintes, hanem a függőleges megvilágítási értékek is fontosak. Itt arra a felületre utalunk, ahol a megvilágítást értékeljük. A függőleges és vízszintes megvilágítást 1:3 arányban javasolt tartani.

FÉNYSŰRŰSÉG-ELOSZLÁS:

A fénysűrűség eloszlása a felületek reflexiójától és a megvilágítás eloszlásától függ. Az emberi szem automatikusan adaptálódik a megvilágításbeli különbségekhez és változásokhoz, de a folyamatosan ismétlődő adaptációra kényszerítő nagy megvilágítási különbségek korai fáradsághoz, kimerüléshez vezethetnek. Ezért a munkahely (pl. egy munkaállomás) és a közvetlen környezet fénysűrűségének aránya célszerűen az 1:3 és 3:1 értékek között kell, hogy legyen. Ahol a fénysűrűségszintek azonosak, érdemes eltérő színeket alkalmazni. A munkahely és a távoli felületek fénysűrűségarányát javasolt 1:10 és 10:1 között tartani. A megvilágítás térbeli eloszlása a munkasíkon szintén fontos. Általánosságban javasolt az egyenletességet megfelelő világítótest választásával és elrendezésével úgy kialakítani, hogy a munkasíkon mérhető minimumérték az átlagérték 60%-a felett maradjon.

KÁPRÁZÁSKORLÁTOZÁS:

A radikálisan magas fénysűrűség, illetve a radikálisan magas fénysűrűség-különbség erősen rontja a komfortérzetet és a munkavégzési képességet. A káprázást kiválthatja közvetlenül a világítótest, de a balszerencsés elrendezésből, fényes felületekből adódóan visszaverődés útján is felléphet. A szabvány különböző munkatípusokhoz megadja a maximális UGR-t (Unified Glare Rating=egységes káprázásértékelési skála). Hozzáillő világítástervezéssel, világítótest-kiválasztással és szükség esetén ernyőzéssel a káprázás ideális szintre csökkenthető.

Következő cikkünkben a további faktorokat fogjuk megvizsgálni.